A regény

Az arany ember címû regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma, Jókai Mór talán legnépszerûbb regénye, melyet a könyv utószavában maga is a legkedvesebb mûvének nevez.
A regényt Jókai füredi villájában írta 1872-ben. Alapötletét valószínûleg egy Balatonfüred-siófoki hajóúton kapta távoli rokonától, Szûcs Lajosnétól, aki a Kisfaludy gõzõs fedélzetén mesélt neki a 70-es évek társasági személyeirõl. A regény szereplõi tehát élõ alakok voltak egytõl egyig. Sõt a korabeli közélet eseményei is benne vannak a történetben. Például a Bach-korszak egy nagy korrupciós botrányát is feldolgozta mûvében: Kacsuka javaslata Tímárnak, hogy a Duna fenekérõl kimentett nedves, romlott gabonából készíttessen kenyeret a Komáromban gyakorlatozó katonáknak, az 1859-es olasz-francia-osztrák háborúban történt hasonló eseményeket idézi, amelyek miatt több tisztviselõ lett öngyilkos a felelõsségrevonástól félve.

A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is vannak. Noémi alakját az a szerelem ihlette, amely Jókai és Lukanics Ottilia közt szövõdött az 1870-es évek elején. Életrajzi mozzanat a helyszínek megválasztása is. Komárom, az író szülõvárosa, a regény történetének idejében élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fõ vízi útjainak keresztezõdésénél fekvõ város virágzó gabona- és fakereskedelme, valamint a feldolgozóipara jólétet és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A Balatont az író az 1860-as évektõl ismerte, 1871-ben villát is építtetett ott. A regény legfestõibb leírása, a Vaskapu azonban csak a képzelet szülötte.

A cselekmény idõpontja nincs egyértelmûen meghatározva. Körülbelül az 1820-30-as évek fordulóján kezdõdik, és Athalie gyilkossági kísérletéig körülbelül 9-10 év telik el.

A regény bölcseleti alapját az ember és a polgár ellentéte adja. Az egyén válaszút elõtt áll: vagy mint ember a természet része, vagy mint polgár a társadalomé lesz. Nem lehet mindkettõ tagjának lenni, mert a természet és a civilizáció kizárják egymást. A világ megosztottságát mutatja a sok vallás is: katolikus, protestáns és muzulmán hitvilág keveredik a mûben.

A haszonelvûség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Ez a sziget a színhelye a hõsök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik boldogságukat létrehozni Isten törvényei alapján. Ez a sziget elzártsága ellenére kapcsolatban van a külvilággal. Idilljét, harmóniáját a pénz és a fegyverek kiitatása hozta el. Az ittlakók élete állandó és nyugodt munkálkodásban telik. A természet részeként önmaguk lehetnek, a környezettel vívott harcukban teljesítik a rájuk bízott isteni parancsot, közben ráhagyatkoznak a Gondviselésre. A tételes vallás dogmái helyett egy különös panteista vallást hisznek, kapcsolataikat a szív döntése irányítja.

Timár két világ közt ingázik és ingadozik. A dilemma, hogy hova tartozzon, szinte feloldhatatlan Timár számára. Nehezíti a döntést a kétféle szerelem, mely magába sûríti a két világ jellemzõit.

A regény mondandója: a mûember csak a társadalmon kívül lehet boldog, Jókait a modern polgári világ egyre nagyobb iszonnyal tölti el, és regényeiben legkedvesebb hõsei számára a menedéket teremti meg egy-egy sziget felrajzolásával. A mûvet napjainkban is az ember örök vágya, az elveszett paradicsom visszaszerzése élteti.

Népszerûségét mutatja, hogy ezt a regényét fordították le a legtöbb nyelvre, s Jókai színdarabot is készített belõle.